2 évesek vagyunk!

 Halihó, vándorok! Tavaly elmaradt a szülinapozás, de mivel tisztelem ennyire magam és a projektet, úgy döntöttem, idén megünnepeljük! Ebben a kis bejegyzésben egy kérdéssorban olvashattok, tájékozódhattok arról, mi van velem mostanában, miket alkotok.

1. Mi az ars poeticád, ami szerint dolgozol?

Amióta komolyabban foglalkoztat az írás, és én is komolyabban foglalkozom vele (ez alatt a fanfiction-időszakom utáni alkotást kell érteni, párhuzamosan azzal, ahogy el kezdtem írni a Rejtekhelyet, az első regényemet), az volt a célom a kezdetektől, hogy minőségi, olvasmányos irodalmat adjak át, valami olyat, ami segíthet az embereknek, hogy megszabaduljanak nehézségeiktől, vagy legalábbis könnyebb legyen nekik. Később, ahogy az élet pakolta rám a terheket, egyúttal ez egy öngyógyító folyamattá is vált, ami még nem ért véget, és elnézve a terveimet (30+ könyvötlet) nem is fog egy darabig abbamaradni.

2. Ha egy regény főhősnője lehetnél, hogy néznél ki, mi lenne a szuper képességed?

Szerintem tuti lennének tollas szárnyaim, illetve telekinetikus képességem, plusz még annyi, hogy megálmodnám a jövőt, bár ez most is így van. Hosszú, lobogó hajam lenne, mint egy papnőnek, és liláskék, aranyosan csillogó, csillagmintás ruhám lenne, mély kivágással. Mezítláb közlekednék, mert miért ne, és mert menő. Talán hegyes tündefüleim lennének.

3. Melyik író jelenti számodra a legnagyobb inspirációt?

Egy – Simon Márton, mint költő

Talán ti nem tudjátok, de a próza mellett néha verseket is szoktam lefirkantani, és volt egy időszakom, amikor nagyon sokat olvastam tőle, és egyébként még a mai napig vágyam egy találkozás vele. Annyira jól megragadja azt a nyomasztó hangulatot, és a magány mindent átható érzését, ami az én írásaimra is jellemző, hogy hűha, igazi csoda.

Kettő – André Aciman, mint regényíró

Tavaly januárban olvastam először tőle, azóta már négy könyvét is kivégeztem, egyet angolul, ami nagy kihívás volt. Ugyan lehetnék jóval olvasottabb is, de eddig senki mást nem találtam, aki ilyen egyedien ragadta volna meg a szerelem és a vágy fogalmát, és teljesített volna ki bennem egy carpe diem-hez hasonló életérzést. Azóta is igyekszem úgy élni, ahogy azt nála olvastam.

Három – Cassandra Clare, mint regényíró

Akik már régóta követnek, azok tudják, mennyire érdeklődtem egy időben az ő írásai iránt, de aztán végül nem olvastam tőle semmit, abba maradt a rajongás. Most viszont újból feltámadt az iránta érzett szimpátiám, jelenleg túl vagyok az Éjfél kisasszony felén, és nem is kérdés, hogy imádom. Na és hogy mit? Hát azt, ahogy a családról és a szeretetről beszél. Sokszor azt kívánom, bár olyan szépen beszélnénk egymással mi emberek, mint Clare szereplői.

4. Min dolgozol jelenleg?

Mostanság két regényem íródik párhuzamosan, az egyik a történelmi regényem második etapja, a másik pedig egy… (*dobpergés*) ROMANTIKUS EROTIKUS könyv. Igen. Sok mindent sejtettem már, de azt még sosem, hogy egyszer egy ilyen munkára vetemedem. Nem kell azonban félni, igyekszem, hogy ne legyen klisés, se átlagos, és mindent bevetek, hogy ne egy habos-babos, rózsaszín esti mese legyen tinilányoknak, hanem egy sokszor sötét, de legalábbis életszagú történet. Az utóbbi időben rájöttem, hogy kedvelem (mindig is kedveltem) az úgy nevezett "dark feminine archetype" karaktereket, akiket az élet torzzá és kegyetlenné tett, terápiás számomra ilyen könyveket írni, így nem tudok és nem is akarok leállni, hogy a Belgát idézzem.

5. Milyen zenéket tudnál ajánlani íróknak inspirálódáshoz?

Nagyon sokféle zenét hallgatok, de ami nekem eddig a legjobban bevált, az a dark ambient, illetve a zajzene. Ha csatornákat kéne mondanom: Cyro Chamber, Teravibe, Adrian von Ziegler, are you ok?, Peter Goundry és Prometheus Studio.