Éjféli zóna /Jilco fanfic/

Az egyetemi tanévkezdéshez valami crazy romance dukál, amit azt hiszem, több mint egy éve vetettem papírra/képernyőre, értelmezd, ahogy tetszik. Mit is mondjak róla? Szivart szívó, félszemű öregembereket kedvelő lányok előnyben. Szerintem egész jól visszaadtam Jinx személyiségét. Természetesen 18+, a zene pedig ez, mert mostanában rá vagyok kattanva a NBHD-ra. Jó olvasást!

Éjféli zóna

Micsoda éjszaka! A rendes lányoknak ilyenkor már ágyban a helyük… mondjuk tény, hogy ő már nem egészen lány. Vagy tizennyolc évesen annak számít az ember? Akárhogy is áll a dolog, Jinx számára holtbiztos volt a tény: ő nem jó kislány. Az igazat megvallva, sosem volt az, és már jó ideje nem is akart az lenni. Erről mondjuk Ő is nagyban tehet… kellett neki összejönni egy morcos vénemberrel.

A Ragyogó Szemek Klub ajtaja előtt hangyákként zsibong a nép. Milyen szerencse, hogy Vele van, a langaléta biztonsági őrnek elég csak megpillantania a verőembereket mögöttük, és arcára máris kínos vigyor ül ki, no meg izzadni kezd.

A zsivaj odabenn akkora, mint egy bedrogozott hangyabolyban. De hát, ezzel jár, ha szórakozni akarunk. Márpedig ő ma este pompásan fog szórakozni. Combfixére pisztolya mellé egy mérgező füstbombát is odarögzített, csak hogy ott legyen a döntési lehetőség. A verőembereknél van néhány gázmaszk – ez Silco ötlete volt. A férfi lehengerlően, hüllőmosollyal biccent minden egyes eléjük tűnő ismerős arcra. Az alakok, férfiak és nők vegyesen, megreszketnek az alvilág vezérének félreérthetetlen pillantására. Jinxre nem néznek.

Silco két ujja közé veszi a kacsóját, egyenesen a parkett közepére vezeti. Felizgatja a gondolat, milyen aprócska a férfihoz képest, és hogy mégis mindketten ugyanannyira erősek, csak más módon. Jól is jön ez a méretkülönbség a lánynak, mikor előtte térdel.

Órák telnek el hol összesimuló lassúzással, hol eszeveszett rángatózással, amit mondjuk a férfi a tánctér széléről figyel, majd végül annyira kifulladnak, hogy a bárpult felé veszik az irányt. Silco fizet, nem is kérdés. Jinx egymásutánban lehúz három pohárka rumot, majd lassít, és immáron egy pohárnyi mézédes pezsgőt kortyolgat. Társa a szokott whiskyjével ücsörög mellette.

Jinx már nem is emlékszik, mikor, és hanyadik italnál bambult el… de egyszerre meglátja.

Egy magas, széles vállú alak siklik el a szemközti, másik pult előtt. A haja rikító rózsaszín.

Violet.

Jinx lehajtja a fejét, a teste megreszket, úgy görnyed össze, mint egy tojásból kikelt, csatakos madárka, akinek még messze a repülés. Forogni kezd a gyomra, benne a csekélyke vacsora, meg előbbi jó pár kör ital.

Percekkel később veszi csak észre, hogy Silco ott van mellette, és hogy a férfi szólongatja őt.

Éppen őt.

- Jinx! - rázogatja a vállát újra meg újra. - Istenem, te leányzó! Mi a bajod?

A leányzó megrántja a vállát, és eltorult arccal körbe mutat.

- Menjünk ki. - és választ sem várva húzza a férfit maga után.

Odakint nekiesik, és apró termete ellenére a falhoz szorítja a férfit. Silco nem ellenkezik, még akkor sem, mikor megcsókolja. Ajkak harapnak egymásba, karok fészkelődnek, reszketnek.

- Akarom. - csúszik ki Jinx száján, és élesen néz rá Silcóra. - Te nem?

A férfi nyel egyet, mintha csak egy újabb kortynyi mézédes tébolyra vágyna.

- Hogyne…

Silco egyik hatalmas kezével leszögezte a nő kezeit, hagyva neki egy kis mozgásteret, hogy elhúzódhasson, ha akarja. A másik kezének ujjait lassú, elnyújtott mozdulattal húzta végig Jinxen: a hosszú, szoknyakivágáson át látszódó combokon, a tónusos testén, végül pedig egy ujja köré csapart néhány vastag, királykék tincset. Az övé volt, efelől nem volt kétség.

- Nem gondolod, hogy kicsit botrányosak vagyunk? - dünnyögte a társnője.

- Attól függ, honnan nézzük. Ha az én szemszögemből, hát te vagy az életem kurva nagy botránya, Jinx.

- Vagy inkább: kurva-botránya?

- A fantáziádra bízom. Most viszont szeretném, ha elárulnád, te mire gondolsz.

Jinx pimaszul elmosolyodik, egyik ujja meredező mellével játszik.

- Légy ügyes kisfiú, és nyalj ki.

Silco dörgően felnevet.

- Úgy lesz. Csak mondd el előbb, mit láttál.

A lány durcásan összefonja a karjait, az orrát ráncolja, előbbi kéjességének nyoma sincs.

- Megint… - motyogja. - Láttam valakit, aki rá emlékeztetett. Mondd, sosem lesz ennek vége?

Silco nem felelt egyből, mert valaki meglökte a vállát. Egy csapat tinédzser éppen hátul távozott a klubból, megzavarva a közös perceiket, belerondítva a vad éjjeli összhatásba.

- Arrébb, tata! - kacagott fel az ominózus fiatalember, aki meglökte őt. - Egyesek jól akarnának szórakozni, ha… ó, te jó ég. - az arca elszürkült a rettegéstől, ahogy megpillantotta Silco arcának másik oldalát, rajta a sebhellyel, és a sötétben fénylő vörös szemmel.

- Ha? - Silco ajka mosolyra rándult. Ez épp elég volt ahhoz, hogy a fiú egész testében reszketni kezdjen, pedig egyformán magasak és vékonyak voltak. - Bocsáss meg, hogy merészelek egy középszerű klub hátsó udvarán szórakozni a csajommal. Vagy talán tudsz egy jobb helyet?

- Én… mármint… - édes istenem, olyan nevetséges, ahogy próbálja visszaszerezni képzelt értékét.

- Ó. - Silco közelebb hajolt, hogy Jinxen kívül más is érezze a kölnijét. - Hiszen te reszketsz! Mondd csak, nincs lázad?

- Bocsásson meg. Gyertek, srácok. - szólt a fiú hamuszürke arccal, azzal ő és a csenevész bandája tovább álltak.

- Hol is tartottunk? - fordult vissza a férfi Jinxhez. A lány arcán máris kaján vigyor ült.

- Ott, hogy megdugsz, tata.

Silco féltőn összevonta a szemöldökét. Csak ő volt képes ezt kiváltani belőle.

- Nem azt mondtad, hogy a nyelvemet akarod?

Jinx szórakozottan ingatta ide-oda a szemét.

- Farok, nyelv, ujj, nem mindegy? Jajj, Sil, megfordulok, vagy isten bizony, bealszom.

Hát megfordult, Silco pedig magáévá tette, olyan szentimentális szenvedéllyel, ahogy csak azok tudják ezt csinálni, akik ódzkodnak attól, hogy a csajuk tatának szólítsa őket. És akik mégis, minden porcikájukkal akarják azt.

Akik aznap éjjel látták őket, változóan reagáltak, volt, aki szörnyülködött, hogy hol tart a világ, és olyan is akadt, aki már meg sem lepődött, elvégre bassza meg, ez itt az éjféli zóna… viszont a legtöbbjük látta, vagy később hallott róla, ahogy a hajnali órákban a bárból egy középkorú férfi távozik egy horkoló, apró termetű leányzóval a karjaiban, már nem is csodálkozva azon, hogy lágyíthatták meg ennyire kemény üvegszívét.