elragadott, elragadtatott

Az ősz beköszönésével itt van egy rövid történet, ami egyszerre volt ideglevezetés és egy impulzív művészi projekt. Jó olvasást! 🖤🍃

- elragadott, elragadtatott -

Gy. Leventének

Fut. Nem tudja, merre, meddig és mi célból, de fut. Magával viszi az enyészet hamvát és a felkelő nap első szűz sugarait.

Át a virágágyáson ahol a porcelánrózsák eltörő szirmainak szilánkjai felcsipkézik a bőrét. Onnan ki, most egy nagyobb füves terület következik.

Nem bánom, ha elmész, nekem oly mindegy, veled vagy nélküled ér utol az ébredés.

Hát megy.

Be az erdőbe, most már sírhat, messze a kastélypark. A madarak szopránkórusa sivító lidérccsoport. A hazugokat közéjük száműzik, egykori hite szerint a férfi is közéjük kerülhetne, a mostani meg azt mondja, hogy bocsásson meg, menjen inkább világot látni, még ha az csak a szomszéd erdő is… de nem, ennél tovább kell mennie.

Azt hiszed, hiányzol? Ezért jöttél vissza? Hát igaz a szóbeszéd. Te tényleg gyermek vagy egy ifjú hölgy testébe zárva.

Bezárva, de mennyire kizárva! Jobban nem is lehetne.

Belé nyilall most egy gondolat. Ha a madarak most látják, úgy is meglátogatják éjjel a férfit és beszámolnak neki mindenről. Beszámolnak arról, hogy sír itt mint valami taknyos, mikor hasznossá is tehetné a kezét. Eddig is ezt csinálta. Kastélyról kastélyra, kunyhóról kunyhóra vándorolt újabb és újabb urak pártfogását keresve. Ő ilyen, mondta az anyja, mikor levélben kérdezték a férfiak, mihez kezdhetnek vele. Olyan mint egy kismacska, szalaggal a nyakában, egy díszes kis kosárban virágok között, úgy kell vigyázni rá, pátyolgatni, cirógatni, dédelgetni és elkerülni, hogy az árnyékba nézzen. Mindig, mindig csak a fényre nézzen, épp mint a napraforgók.

Legjobb lesz, ha utadra indulsz, nem is tudom, miért kértelek fel táncolni tegnap este, mikor megérkeztél.

Tánc.

Micsoda mennyei táncot járnak a falevelek és az elvadult burjánok a szélben a kunyhó körül. Senki nem tudott róla, hogy itt van a birtok sarkában, ő maga még is sokszor látogatta meg, ha úgy érezte, túl sok az édesből vagy a világosságból, amit kikönyörgött. Aki éjjel születik, mindig szomjazni fogja a csillagok fényét.

Betöri az ajtót. Lerogy a földre.

És most a gyomrából kifakadva sikít. Úgy sikít, majd kölyökkutyaként vinnyog, vergődik, csapdos a földön, mint egy röpképtelenné tett madár, mint egy járni még képtelen csecsemő, aki azonban már a kúszással sem elégszik meg, édes istenem, akár egy őrült.

Darabokra robbannak az ablaküvegek. Egyes szilánkok hókristályokként ülnek meg a bőrén. Mások a hajlatait keresik fel és vörös csíkok maradnak ott, mikor elveszi őket. Elveszi majd visszateszi őket. Fenséges kirakó, eljátszana vele egy gyermek, s mivel ő gyermek, eljátszik vele.

Alámerül a vörösben.