Ismerős arc

Sziasztok, Penlanderek! Ma újra a tabutémák felé evezünk, ezúttal az iskolai bántalmazást veszem górcső amiben sajnos rengeteg korombéli, és fiatalabb is érintett. És amit még szomorúbbnak tartok, az az, hogy a legtöbb felnőtt le tudja a dolgot annyival, hogy "ne foglalkozz vele", ami szerintem a legkártékonyabb mondat, hisz én is sokat hallottam már. Mintha azt üzenné, hogy a felnőtteknek nincs kedve törődni a dolgainkkal, így mi se törődjünk vele. Abba most nem megyek, bele, hogy a struccpolitika miért sodor bajba, mert ez most egy másik bejegyzés, de egyszer biztosan szót ejtek róla! 🖤🎞

14+, trigger warning: iskolai bántalmazás, LMBTQ+

- Ismerős arc -

A lány ült a vízparton és megnyugodott. Úgy érezte, ennél szebb nem is lehetne a világa: vitatkoztak a madarak és csillámlott a napsütés. Ölében nyitva hevert a vázlatfüzet, rajta néhány sebtiben odavetett vonal. Arra gondolt, hogy ezúttal portré lesz, csak még nem tudta, kié legyen.

Talán nem is kell siettetnie a dolgot. Talán még megihleti más is itt, a természetben.

Kacarászás zökkentette ki. Igyekezett nem feltűnően figyelni a hangok gazdáit. Azok ledöcögtek a csatornához vezető lépcsőn, mindegyikük keze zsebre vágva.

Három lány volt az. Szembejöttek vele a parti sétányon, de magukkal voltak elfoglalva, így nem vették észre ők.

És még milyen szerencse! A lány ezer ember közül is felismerné, még ennyi év távlatából is. Kacifántos, fekete haja festőien keretezi azt a porcelánbaba arcot, amiért mindenki epekedett az évfolyamon, kivéve őt.

Sosem találta szépnek, de ami sokkal fontosabb, jó embernek se.

A három lány lezuttyant az előtte álló padra. A néma figyelő minden szavukat kivette.

Hétköznapi dolgok jöttek szóba: ruhák, mozik, férfiak. Autóbalesetek. A lány már-már viccesnek találta a könnyedségüket (ami olyan mű volt, mint egy nejlonharisnya), de nem nevetett.

Tudni akarta, kivé vált ez a démon. Ez a rohadék.

Az, hogy ő kivé vált, az egyértelmű. Nincsenek titkok -nincsenek hazugságok. Narancsra festett haja villámként omlott a homlokába. Többnyire feketét hordott, mert az vagány és mindenhez megy. Már sokan hitték róla, hogy depressziós, de ez is csak azt jelentette neki, hogy elég jól sikerült a tusvonala. "Fagyos" pillantása egyeseket elrettentett, de ezek csak a gyáva alakok voltak. Már jó ideje nem hagyta, hogy mások határozzák meg.

Ellenben a fekete hajúval a padon.

Az mindig úgy éhezett a figyelemre, mint egy kisgyerek… Igazi primadonna. Mindig másokat használt arra, hogy érdekessé tegyék az életét, ha már neki nem sikerült: az édes kis mosolyával kifacsart bizalmukat és a legféltettebb titkaikat, amiket aztán kettétépett, átformált és szélnek eresztett.

A következményekért soha nem vállalt felelősséget. Neki csak egyszer ártott, de akkor is úgy, hogy most is fáj néha, hiába nincsenek már szűk sarkok és nyomorult éjszakák. Ez a kis senki világgá kürtölte a titkot, ami olyan sokat jelentett neki, de még meg akarta tartani: a lányokat szereti.

Kapott aztán hideget-meleget a társaitól, de nem csak ezért, a tyúk még azt is hozzátette a pletykához, hogy ő bizony már rossz hírű bárokban is járt, sőt kislányokat fogdosott. Utóbbi még viccnek is rossz volt.

Arra gondolt, vajon emlékszik-e rá, vagy úgy bármire a múltból. Ha most lemenne és a nevén szólítaná, felismerné? Mi járna a fejében, ha így történne? Bűntudat aligha, ez nem is kétség.

A gondolatok nem a vád lehetőségeként fogantak meg a fejében, inkább csak érdekes feltevésként. Túl volt már ő azokon az időkön, hogy vissza fizessen bármit is, hiába érdemli meg az a némber.

De talán a legkülönösebb ötlet nem az volt, rá hogyan reagálna. A barátai (már ha többek a régi udvarhölgyeknél), hogy néznének, ha megtudnák, ki volt régen, és ki talán most is az, akit istenítenek? Ez hogyan hatna a méhkirálynőre?

Evelin csak maga elé nézett. Ölébe, a vázlatfüzetre egy levél hullott. Hallgatta, csak hallgatta a papagájkórust, akik most valaki mást mást beszéltek ki. Ő már kiesett a feketelistáról, lekerült az étlapról, már nem volt kapható fogás.

Magában mondta ki a választ a kérdésre és ez többet ért minden bosszúnál.