Miféle elismerés?

...és ha már a novellát megmutattam, akkor úgy érzem, a kritikát is illik, amit kaptam rá. :D Szóval, az úgy volt, hogy a gimnáziumban, ahová járok, a közelmúltban meghalt egy tanárnő, akinek a nevéhez rengeteg jó és szeretet, az alkotás öröme fűződött. Szóval hirdettek egy pályázatot, amiben a tanárnő emlékére alapított díjat lehetet megnyerni média és mozgókép kategóriában. Nem is volt kérdés, hogy pályázom rá. És habár nem nyertem meg magát, a pályázatot, elismerést azért kaptam, ahogy mindenki, aki részt vett. A zsűribizottság szavai így szólnak:

"Mesélni könnyű. Viszont apró hangulatokból és részletekből felépíteni egy világot és egy tragédiát -ehhez igazi, valódi tehetség kell. A Perem című novellában minden megvan, ami egy igazán érett szerzőre jellemző: vibráló atmoszféra, pengeéles párbeszédek és egy olyan dráma, ami egyszerre játszódik kívül és belül. A fogva tartott és kihasznált Stockholm-szindrómás lány története abszurd módon mutatja be, milyen bonyolult és torz is lehet a hála, ha közben a környező világ is elkorcsosult. Ez a novella olyan szépírói erényeket csillogtat, amely egyben ki is jelöli a szerző további útját: folytassa. Mert a tehetség egyben felelősség is!"

Ezt írták rólam. 🖤 Őszintén, azt hittem (és kicsit sajnálom is), hogy negatívumokat nem emeltek ki, de mindenesetre innen is százszorosan szeretném megköszönni, amiért ilyen tisztelettel beszéltek a szívemnek kedves alkotásomról. És amiért külön hálás vagyok, az az, hogy észrevették, valóban meglátták, miről szólt a történet, hogy mit akartam átadni vele, és nem ragadtak le annál, hogy "jajj, milyen sötét ez a történet". Ez egy valódi, irodalmi vélemény, bár kissé meglepődtem, hogy csak a szöveg erősségeiről beszélt. Nem baj, ilyen is kell!

Szerintem hihetetlenül tiszteletre méltó, hogy külön szántak időt arra is, hogy beszéltek a nem nyertes alkotásokról is, így megtisztelve a készítőket. Ilyennek kéne lennie minden pályázatnak! Szívből remélem, hogy jövőre is megrendezik!

Peny