Viszonylag hamar elkészült a második rész, jóval rövidebb,
 ám annál velősebb. Avagy mi történt, miután Védát kiengedték? ✨🍃

Veled leszünk 2.

Az esti csöndben virágillat lebegett. És ez az ellentéte, éppen az ellentéte volt annak az erőnek, amivel Véda Robi kezét szorította még úgyis, hogy tőle elfordulva aludt. Másik karjával az alvópárnáját ölelte, és azt is olyan erővel, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Véda mindig, mindent úgy csinált, mintha az élete múlna rajta.

Maga, Robi még fészkelődött, de ezt igyekezett a lehető legkisebb feltűnéssel tenni, nehogy társa felébredjen, ugyanis akkor lehetetlenség lett volna, hogy visszaaludjon. A zsúpfedeles kunyhó ajtaját bezárta, de az ablakot nyitva hagyta. A férfi szerette volna, ha – miután befejezték a szeretkezést –, az ereszre kiakasztott szélcsengő és a madarak hangjára, meg az ablakok elé ültetett mézvirágok illatára alszanak el, amelyeknek furcsa, ugyanakkor roppantmód kellemes tulajdonságuk volt, hogy egyszerre volt az illatuk hivalkodó, mégis, a háttérben maradó. Végül is, ilyen a szerelmük is, gondolta Robi.