Eddigi bejegyzések...

Középen

2026.01.02

Újabb év telt el, én meg csak próbálom túlélni a telet, meg a nálam gyakori reményvesztettséget. Tudom, hogy nem posztolok valami gyakran, de úgy érzem, hogy most befelé kell koncentrálnom, hogy aztán pillangóként kezdhessek neki valami újnak. Jó hír, hogy a szerkesztőm alkalmasnak találta rá a regényemet, hogy elküldhessem végre egy kiadónak, és...

Sosem alszom, elegendő erőt ad a tenger megújuló vize. Éjjel megterveztem az útvonalat, így gondolkodnom sem kell, merre vegyem az irányt a reggeli körúton. Régen csak lopakodni mertem a sötétben, alakom most rutinosan siklik a hínár ölelte homok mezőkön. Súlytalan vagyok a végeláthatatlan mélységben, ahogy minden test, amit foglyul ejt az óceán....

Az ősz beköszönésével itt van egy rövid történet, ami egyszerre volt ideglevezetés és egy impulzív művészi projekt. Jó olvasást! 🖤🍃

Aki jobban ismer, pontosan tudja, hogy szinte egész eddigi életemben utáltam a nevem, amit most nem írok le, mert nem ez a bejegyzés célja. Azon kívül, hogy egyszerűen hülyén hangzik, nehezen megjegyezhető, ebből kifolyólag az emberek vagy azt hitték, hogy ez a második családnevem (és ezért a második keresztnevemen hívtak, amit legalább annyira ki...

Amíg még üzemelt a KMK Aranymosás oldala, gyakran csináltak olyan száz szavas játékokat, amiknél maximum száz szóban kellett megoldani, hogy "működjön" a szöveg. Én ugyan nem vettem részt rajtuk, de utólag jó pár kihívásukat megírtam magamnak, afféle fiók-írásként. A most következőnél az volt a feladat, hogy egy közismert mesét kellett bemutatni...

1. Repültek már valaha a karaktereid? (Akár maguktól, akár eszközzel.)
Fantasy a fő zsánerem, és angyal/szárnyas ember mániám van, szóval igen. Két novellám is van ilyen szereplővel, illetve egy megkezdett kisregényem, amivel egyenlőre csak lassan haladok. Gyakran álmodom azzal amúgy, hogy szárnyakkal repülök, álmonként változik, hogy milyenek.

Az a típusú gyerek voltam, akit mindig is érdekelt, mi van a Földön kívül, itt mondjuk nem mindenféle furcsa lényre kell gondolni, hanem inkább a világűr jelenségeire. Így nem volt kérdés, hogy a második sci-fi novellám egy ilyen környezetben játszódik majd, de hogy pontosan milyen égitestet mutat majd be és milyen szemszögből, az maradjon titok...

Na hát, az van, gyermekeim, hogy tavasz van, és engem meg elkapott az Arcane-láz. Sosem gondoltam volna, hogy hat év után újra leülök a billentyűzet elé, és írok egy fanfictiont, de ha egy párosról írni gyógyító, akkor gyógyító, nincs mit tenni. Ez az írás nagyon más a régi rajongói szövegeimtől, már csak azért is, mert ebben van végre olyan...

Sándor Olívia
Minden jog fenntartva 2022
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el