Drága olvasóim! Amióta megnyitott a szerzői facebook-oldalam, többen olvasnak, mint régen, ennek pedig nagyon-nagyon örülök. Messze van még a cél, amit kitűztem magamnak, de nagyon hálás vagyok Nektek, mindazoknak, akik jönnek, kommentelnek, értékelnek, és külditek a pozitív energiát! >3 Jó döntés volt elindítani ezt, és azt a felületet is.
Halihó, íme egy régebbi írásom, amit most elővettem, és átdolgoztam, ezzel is adózva a kedvenc évszakomnak, a drága ősznek. Remélem, teszik majd nektek, mert szívem-lelkem beleraktam. ✨
A történet röviden: Arany, az erdei tündérlány hosszú ideje először találkozik szabadszellemű
kedvesével egy rejtélyes fánál, az álomba merülő vadonban... azonban...
Halihó, vándorok! Tavaly elmaradt a szülinapozás, de mivel tisztelem ennyire magam és a projektet, úgy döntöttem, idén megünnepeljük! Ebben a kis bejegyzésben egy kérdéssorban olvashattok, tájékozódhattok arról, mi van velem mostanában, miket alkotok.
Mindenki hallhatta már a fenti mondatot, akinek voltak ártó szándékú emberek az életében, ahogy azt is megtapasztalhatták már jó páran, mennyire nem azon múlik úgy istenigazából, hogy foglalkozunk vele vagy sem. Itt és most szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem rólam, és az én sérelmeimről/traumáimról fog szólni, csupán azok ihlették. Célom...
Viszonylag hamar elkészült a második rész, jóval rövidebb,
ám annál velősebb. Avagy mi történt, miután Védát kiengedték? ✨🍃
Nem bírok leállni, és habár ezt a történetet egy novelláskötetbe szánom, úgy döntöttem, szeretném veletek is megosztani. Ez a novella nem titkoltan terápiás céllal született, de hát, egyszer élünk! Cím szavak: édes magány, perfect mate, őrség, és borderline személyiségzavar. Jó olvasást!🍃✨
Helló, gyermekeim, amíg a háttérben folyik a tanakodás, hogy mi legyen/legyenek az új téma/témák, fogadjátok szeretettel az alternatív érettségi harmadik, egyben utolsó részét. Lett egy ötletem, de még meg hányom-vetem magamban, van-e értelme ezt itt kibontakoztatni. Türelem, csak türelem! (Főleg magammal szemben.)
Egek ura, irgalmazz, hát igen, az utóbbi úgy fél évben alaposan elhanyagoltam a blogot, bár tény, hogy nem tettem pontos ígéretet arra vonatkozólag, mikor is térek vissza. Na már most: mi van velem? Miért nem írtam ide, mikor elvileg tobzódom az ötletekben, és most is csúcsra járatom a munkagépezetet?
Kitört az ősz, ezzel együtt pedig napról napra próbálok túlélni, és nem, most nem sajnáltatom magam. Találtam kapaszkodókat, amikről talán mesélek, talán nem, de most jöjjön az alter érettségi második menete!
A visszatérésem még nem végleges, csak egy rövidke tag keretein belül ugrottam ide. Felrúgtam a szabályokat, így a válaszaim három részleteben lesznek olvashatóak., és a szabályokat sem másolom ide, elvégre minek, ha úgy sem viszi tovább senki? A taget egyébként Abeth oldaláról csentem, akinek köszönet, hogy ezúton is felrázott a nyári...