Eddigi bejegyzések...

Amint ígértem, itt vagyok, kezdésnek egy kis write tag Sümegi Emíliától, mivel már jó ideje nem hallottatok felőlem. Jó olvasást! >3

Drága olvasóim! Amióta megnyitott a szerzői facebook-oldalam, többen olvasnak, mint régen, ennek pedig nagyon-nagyon örülök. Messze van még a cél, amit kitűztem magamnak, de nagyon hálás vagyok Nektek, mindazoknak, akik jönnek, kommentelnek, értékelnek, és külditek a pozitív energiát! >3 Jó döntés volt elindítani ezt, és azt a felületet is.

Halihó, íme egy régebbi írásom, amit most elővettem, és átdolgoztam, ezzel is adózva a kedvenc évszakomnak, a drága ősznek. Remélem, teszik majd nektek, mert szívem-lelkem beleraktam. ✨
A történet röviden: Arany, az erdei tündérlány hosszú ideje először találkozik szabadszellemű
kedvesével egy rejtélyes fánál, az álomba merülő vadonban... azonban...

Halihó, vándorok! Tavaly elmaradt a szülinapozás, de mivel tisztelem ennyire magam és a projektet, úgy döntöttem, idén megünnepeljük! Ebben a kis bejegyzésben egy kérdéssorban olvashattok, tájékozódhattok arról, mi van velem mostanában, miket alkotok.

Mindenki hallhatta már a fenti mondatot, akinek voltak ártó szándékú emberek az életében, ahogy azt is megtapasztalhatták már jó páran, mennyire nem azon múlik úgy istenigazából, hogy foglalkozunk vele vagy sem. Itt és most szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem rólam, és az én sérelmeimről/traumáimról fog szólni, csupán azok ihlették. Célom...

Viszonylag hamar elkészült a második rész, jóval rövidebb,
ám annál velősebb. Avagy mi történt, miután Védát kiengedték? ✨🍃

Nem bírok leállni, és habár ezt a történetet egy novelláskötetbe szánom, úgy döntöttem, szeretném veletek is megosztani. Ez a novella nem titkoltan terápiás céllal született, de hát, egyszer élünk! Cím szavak: édes magány, perfect mate, őrség, és borderline személyiségzavar. Jó olvasást!🍃✨

Egek ura, irgalmazz, hát igen, az utóbbi úgy fél évben alaposan elhanyagoltam a blogot, bár tény, hogy nem tettem pontos ígéretet arra vonatkozólag, mikor is térek vissza. Na már most: mi van velem? Miért nem írtam ide, mikor elvileg tobzódom az ötletekben, és most is csúcsra járatom a munkagépezetet?

Kitört az ősz, ezzel együtt pedig napról napra próbálok túlélni, és nem, most nem sajnáltatom magam. Találtam kapaszkodókat, amikről talán mesélek, talán nem, de most jöjjön az alter érettségi második menete!